Egy szerződés egyik fél általi késedelmes pénzügyi teljesítése esetén a másik fél által felszámított kamat. A Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint pénztartozás esetén a késedelembe eséstől számítva késedelmi kamatot kell fizetni.
A törvényi felhatalmazás miatt a késedelmi kamat akkor is jár a hitelezőnek, ha arra vonatkozóan nem volt külön szabályozás a szerződésben.
A késedelmi kamat az egyébként kamatmentes tartozás után is érvényesíthető, ha azt az adós határidőben nem fizette vissza.
A késedelmi kamat akkor is jár, ha az adós igazolni tudja, hogy nem neki felróható okból került sor a mulasztásra - ez alól csak a hitelező igazolható vétkessége adhat felmentést.
A késedelmi kamat mértékét a felek megállapíthatják a szerződésben. A Polgári Törvénykönyv a késedelmi kamat mértékét a jegybanki alapkamathoz igazítja. Alapesetben a késedelmi kamat a jegybanki alapkamat kétszerese. Olyan esetben, amikor a követelésnek alapból volt kamata (ügyleti hitelkamat), akkor a késedelmi kamat mértéke – amelyet az üzleti kamaton felül kell fizetni – legalább a jegybanki alapkamat harmada. Ilyen esetekben jogszabály mondja ki, hogy az ügyleti hitelkamat és a késedelmi kamat összegének el kell érnie az adott napon érvényes alapkamat mértékét.
A hitelező szabad döntése, hogy él-e a késedelmi kamat kivetésének lehetőségével.
