Csaknem korlátlan bankfelvásárlóként lépett fel a magyar állam a közelmúltban. Jelentős magyar piaci részesedéssel rendelkező, részben vagy egészében eladósorban lévő leánybankokat vásárolt meg azok külföldi anyabankjaitól. Miközben az adásvételek titkos háttéralkuk során formálódtak, mintha mindenki megfeledkezett volna arról, hogy a bank valójában ügyfelekből áll, akiknek a sorsát, hiteleit, betéteit, sőt mindennapi bankügyeit akár komolyan is befolyásolják ezek a döntések. Vajon mi lesz az ügyfelekkel?

 

Bevásárolt az állam

 

Az elmúlt 1-2 évben a magyar állam többségi tulajdont szerzett a Takarékbankban (hatása csaknem a teljes takarékszövetkezeti szektorra kiterjed), az MKB Bankban és a Budapest Bankban, kisebbségi tulajdont a GRÁNIT Bankban és az Erste Bankban, továbbá egyes hírek szerint kisebbségi tulajdonosnak készül a Sberbank Magyarországban is. Valamennyi állami banki tulajdont a kormány szándéka szerint három éven belül tovább értékesít magángazdasági szereplőknek, ezáltal a fenti bankok ügyfelei hamarosan újabb tulajdonosváltásra készülhetnek. Emellett a Citibank lakossági ügyfelei készülhetnek arra, hogy más magyarországi bank veszi át őket, és kérdéses a Raiffeisen Bank lakossági ügyfeleinek sorsa is.

 

A számos takarékszövetkezet mellett tehát 6-7 országos nagybank ügyfelei is érintettek a változásokban.

 

Menjek vagy maradjak?

 

Ügyfélként az első számú kérdésként nyilván az merül fel, hogy érdemes-e elébe menni a változásoknak és gyorsan váltani egy „biztosabb” bankhoz? Erre határozott nemmel felelhetünk, kivéve, ha a bankváltás valamilyen okból már amúgy is a küszöbön állt.

 

A többségi tulajdonosváltás egy bankban ugyanis általában egy lassú folyamat. Először is átvilágítják a bankot, majd megegyeznek a vételárban, végül aláírják az adásvételt. Ezt követően az új tulajdonos közgyűlést tart, amelyben új vezetőséget választ (egyben megerősíti a régi vezetés maradó tagjait), majd a bank új irányvonalát és termékeit az újonnan kinevezett igazgatók hajtják végig a megújult szervezeten.

 

Ha egy banknak új bank lesz a tulajdonosa (vagyis nem az állam), akkor a fenti átalakítást tovább lassítja az arculatváltás és az új banki termékek bevezetése, amennyiben pedig az új vevő egy már Magyarországon működő bank, akkor szinte biztos, hogy a bank integrálja majd a megvásárolt bank termékeit a saját rendszerébe és ezt követően egyetlen márkanév alatt nyújtja majd a szolgáltatásait, aminek az átvezetése a leghosszabb időbe telik.

 

A többségi tulajdonosváltás esetében tehát hosszú hónapok telnek el sokáig látszólag eseménytelenül, amely idő alatt csak a háttérben zajlanak a változások, fejlesztések, az ügyfél ebből semmit sem vesz észre. Bőven ráérhet akkor elgondolkodnunk a bankváltáson, ha az új tulajdonos előáll az ajánlatával és az nekünk nem tetszik. Amennyiben ugyanis azelőtt váltunk, hogy megismernénk az ajánlatot, akár még rosszabbul is járhatunk. Főleg, hogy általában a régi tulajdonos termékei (vagyis bankszámlái, hitelei, stb.) a megvásárolt bank ügyfelei számára az új bankban is megmaradnak.

 

Kisebbségi tulajdonosváltásnál viszont valószínű, hogy a korábban is többségi tulajdont birtoklók akarata szerint mennek tovább a dolgok a jövőben is, így ott nem kell nagy változásokra készülni. Ez esetben szükséges tehát a legkevesebb figyelmet fordítani a tulajdonosváltásra.

 

Rosszabbul is járhatok?

 

Előfordulhat. Többségi tulajdonosváltásnál, vagy egy banki üzletág más bank általi megvételénél az új bank megszabhatja, hogy a régi bank egyes termékeit nem veszi át, különösen, ha azok nagyon kedveznek az ügyfélnek. Amikor például a Credigen Bank eladta hitelkártya állományát a Budapest Banknak, utóbbi nem vette át a minden vásárlásra 3 százalékos pénzvisszatérítést kínáló Yamaha hitelkártyáját, mely messze kiemelkedően a legjobb ajánlat volt a piacon, ezáltal kevésbé lett volna nyereséges. De ugyanúgy jól is járhatunk. A Credigennél ugyanis mindenki kapott viszont egy gáláns ajánlatot is: ha kifizette a tartozását egyösszegben a régi tulajdonosnak, akkor nem kellett átszerződnie az új bankhoz, ráadásul a tartozása 10 százalékát is elengedték.

 

Az egykori ING Bank lakossági ügyfelei szintén jól jártak, ha szerződést kötöttek az üzletágat megvásárló Citibankkal, mert hónapokig jelentős kedvezményeket kaptak, ráadásul elsőként próbálhatták ki a bank legújabb fejlesztésű bankkártyáját, amelyből még a Citibank meglévő ügyfelei sem kaphattak eleinte.

 

Semmit sem veszítünk tehát, sőt még nyerhetünk is, ha megvárjuk az új bank ajánlatát, hiszen még az is lehet, hogy minden marad a régiben. Az új bank mindenképpen időben küld tájékoztatást a változásokról, sőt amennyiben egy üzletág eladásáról van szó, valószínűleg még újraszerződésre is sor kerül.

 

Érdemes tehát kivárni a fejleményeket, addig viszont célszerű lehet kidolgozni egy "B tervet" arra az esetre, ha netán rosszabb ajánlatot kapnánk. A BankRáció.hu internetes kalkulátorából például naprakészen leszűrhetjük a jelzáloghitel, személyi kölcsön, hitelkártya, lakossági bankszámla, céges bankszámla ajánlatok közül a számunkra legszimpatikusabbat, így egyből fogjuk látni, hogy az új bank által kínált ajánlatnál van-e jobb a piacon.

 

Változó szolgáltatások és kockázatok

 

Az ügyfeleknek néhány fontos dologra azonban mindenképpen figyelniük kell, még akkor is, ha úgy gondolják, hogy számukra mindegy, ki a tulajdonos, hiszen a bank mindenképpen működik majd tovább, a számára biztosított törvényi keretek között. Éppen a 2014 végén csődbe ment, közel fele részben állami tulajdonú Széchenyi Bank példája mutatta meg, hogy az ügyfelek bizony nem bízhatnak mindent a bankra, még akkor sem, ha annak részben a magyar állam a tulajdonosa.

 

Mivel mint utaltunk rá, az új tulajdonosnak joga van más, akár a réginél előnytelenebb kondíciókat is kínálni, ezért változhatnak a hitelek díjai, kamatai, visszafizetési feltételei, a bankkártyák idő előtti lecserélése is szóba kerülhet (ez természetesen költségmentes). Szintén hatása lehet egy többségi tulajdonosváltásnak egyes bankfiókok bezárása is, változhat az ügyfélszolgálat telefonszáma, az internetbank felület, a megszokott azonosítók és az SMS-küldő telefonszám is.

 

A változó szolgáltatások rejtenek kockázatokat is. Egyrészt az akár 49 százalékig is nyújtózkodó, de kisebbségi tulajdonban maradó állami tulajdonos semmiféle garanciát nem jelent a csőd ellen, ezt éppen a Széchenyi Bank példája bizonyítja. Nincs tehát nagyobb biztonságban egy bank pusztán csak azért, mert a magyar állam tulajdont vásárolt benne vagy feltőkésítette azt. A csődhelyzet ellen egyféleképpen védekezhetünk továbbra is: nem szabad betétesenként a betétbiztosítási határnál nagyobb összeget tartani egyetlen bankban, hanem meg kell azt osztani több bank között. A betétesekre az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA), míg a befektetők számára a BEVA (Befektető-védelmi Alap) fizet kártalanítást a bank csődje esetén.

 

Az OBA betétesenként és bankonként legfeljebb 100 ezer eurónak megfelelő forintösszeg erejéig, a BEVA pedig befektetőnként és összevontan legfeljebb 20 ezer eurónak megfelelő forintösszeg erejéig, ezen belül 1 millió forintig 100 százalék, 1 millió forint összeghatár felett pedig 1 millió forint és az 1 millió forint feletti rész 90 százaléka erejéig fizet kártalanítást.

 

Egészen más a helyzet azonban akkor, ha az állami tulajdonrésszel többségi irányítás alá is került egy bank. Ebben az esetben a bank csődjétől már egészen biztosan nem kell tartani, bizonyos kockázatokra azonban itt is figyelni kell.

 

Túl a fentebb ismertetett, általános többségi tulajdonosváltásra vonatkozó kockázatokon ugyanis, a többségi tulajdon állami kézbe kerülése egy kereskedelmi bank esetében nagy valószínűséggel összevonást jelent majd más, hasonló sorsra került állami bankokkal. Ugyanez megtörténhet akkor is, ha egy bankot egy másik magyarországi, magántulajdonban lévő kereskedelmi bank vásárol meg.

 

Kormányzati források egyébként már meg is erősítették, hogy a frissen megvásárolt MKB és Budapest bankokat egyetlen nagyobb bankká készül összevonni a kabinet, hiszen így nemcsak hatékonyabban működtethetők ezek a hitelintézetek, hanem könnyebben megvalósíthatók a bankszektorral kapcsolatos állami stratégiai célok is. (Végső soron ezért történik a bankok állami felvásárlása, különösen a többségi tulajdonlások esetében.)

 

Egy összevont bankban ismét a betétbiztosításra érdemes figyelni a leginkább, hiszen ha netán mindkét bankban volt betétünk és a két banknál összevont betétünk 100 ezer eurónak megfelelő összeg fölé kerül, akkor célszerű az e feletti részt egy másik bankba vinni. (Mivel a betétbiztosítás a kamatra is vonatkozik, így célszerű a várható kamattal csökkenteni az egy banknál tartott, 100 ezer eurónak megfelelő betétösszeget.)

 

Amikor az állam eladja majd a többségi tulajdonban lévő bankjait, azok ettől kezdve ismét magántulajdonban lesznek. Egy magyar, többségi magántulajdonban működő bank esetében magasabb kockázatot jelent a bank működése, hiszen nincs külföldi anyabank, amely pótolná az esetlegesen hiányzó tőkét, ahogy azt a Széchenyi Bank mellett a sorra bedőlő takarékszövetkezetek is bizonyították. Ezért ezekben a bankokban szintén célszerű csak a betétbiztosítás felső határáig nyújtózkodni, ezzel a kockázatokat gyakorlatilag kivédhetjük.

 

Amitől biztosan nem kell félni

 

Sem kisebbségi, sem többségi állami tulajdonrész vásárlása esetén nem kell tartani attól, hogy az nagyobb állami „rálátást” biztosít majd a magánügyfelek pénzére, vagy akár a magánpénzek államosítása is bekövetkezhet. Maga a miniszterelnök jelentette ki 2012 januárjában, amikor rémhírként terjedt a betétek közelgő államosítása, hogy a banki szerződések magánszerződések, melyekre az államnak nincs befolyása. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal pedig egyetlen banki szerződésbe vagy számlaegyenlegbe sem pillanthat bele pusztán azért, mert a bank állami tulajdonú: az adatkezelési szabályok és a banktitok tulajdonostól függetlenül minden bankra egységesen vonatkoznak.

 

Mindez fordítva is igaz: a pénzmosási szabályok értelmében egy limit feletti pénzmozgást éppúgy jelentenie kell egy kereskedelmi banknak is az adóhivatal felé, mint egy állami banknak.

 

Ezek a szabályok függetlenek attól, hogy egy bank állami vagy magántulajdonban van-e.