Földünk számtalan országában használnak kiegészítő pénzeket. Ezek sokkal ellenállóbbá teszik a gazdaságot, azáltal, hogy segítik az emberek és a vállalkozások egymás közötti csereügyleteinek elszámolását. Úgy gondoltuk, hogy tennünk kell azért, hogy többen megismerjék azokat az elveket és rendszereket, amik sok millió ember életét teszik kiszámíthatóbbá. Megmutatjuk, miként segített egy brazil nagyváros felemelkedesében egy kiegészítő pénz használata. Az alábbi történet az Új pénz egy új világnak című könyvben olvasható, amit ingyenesen le lehet tölteni innen vagy megrendelhető innen.

 

Brazília délkeleti, Paraná nevű államának fővárosában, Curitibában nagy problémát jelentett a mindent elborító szemét. A város népessége az 1942-es 120.000-ről 1997-re 2,3 millióra duzzadt. A lakosság nagy része favellákban lakott, azaz kartonból és hullámlemezből összetákolt viskókból álló nyomornegyedekben. A szemetesautók a túl szűk sikátorok miatt nem tudtak behajtani a favellákba, ezért a szemét hegyekben állt, és betegségek ütötték fel a fejüket.

Jaime Lerner, aki 1971-ben lett Curitiba polgármestere, nem rendelkezett megfelelő anyagi erőforrásokkal, hogy azt tegye, ami ilyenkor szokásos: ledózeroltassa a területet, vagy kiszélesítse az utcákat. A kötvénykibocsátás, további adók bevezetése vagy a szövetségi segítség szintén nem jöhetett szóba. Más megoldást kellett találnia.

 

 

Curitiba a régió termékeny földjeinek és trópusi klímájának köszönhetően bővelkedett terményekben. Ezen kívül az önkormányzat által működtetett buszhálózattal is rendelkezett, ami viszont kihasználatlan volt, mert a favellák lakóinak nem volt pénzük tömegközlekedésre. A polgármesternek támadt egy ötlete, hogyan oldhatná meg a város problémáit ezen két előny kihasználásával.

Nagy acélkonténereket helyeztek ki a favellák szélén. Bárki, aki odavitt egy zsák szelektíven gyűjtött hulladékot, kapott egy utalványt, amelyet beválthatott buszjegyre. Akik papírt és kartondobozt gyűjtöttek, műanyag kártyákat kaptak, amelyeket becserélhettek az évszaknak megfelelő friss gyümölcsre és zöldségre. Hamarosan a buszjegy-utalványokkal is lehetett élelmet vásárolni a helyi piacokon. Iskolai szemétgyűjtő programot is hirdettek; a bevételből a szegényebb gyerekek is kaphattak füzeteket a tanulmányaikhoz. Több tízezer gyerek kezdett szemétgyűjtésbe, és hamarosan megtisztultak a szegénynegyedek.

Egy hároméves időszakban több mint száz iskola összesen 200 tonna szemétért cserébe 1,9 millió füzetet osztott szét a gyerekeknek. Ez, ha az újrahasznosított papír mennyiségét nézzük, naponta 1.200 fát mentett meg a kivágástól. Curitiba 62 szegénynegyede 11.000 tonna szemetet gyűjtött össze; ezért cserébe majdnem egymillió buszjegy-utalványt és 1.200 tonna ételt kaptak az ott lakók. A felnőttek a buszjegyeken a belvárosba utaztak, és sokan közülük munkát találtak.

Más programokat is indítottak, hogy előteremtsék a szükséges pénzt a történelmi épületek renoválására, parkosításra és lakóházak építésére, és mindezt olyan módszerekkel, amelyek szinte semmilyen anyagi terhet nem jelentettek az önkormányzatnak. Rövid idő elteltével a curitibai háztartások több mint 70 százaléka részt vett ezekben a programokban.

A számos kezdeményezés – a város megtisztítása, a felújítások, a munkahelyteremtés, az oktatás fejlesztése, a betegségek és az éhezés leküzdése – anélkül valósult meg, hogy a városvezetésnek adót kellett volna emelni, erőforrásokat átcsoportosítani, kötvényeket kiadni, segélyszervezetekhez fordulni vagy kölcsönökért folyamodni akár a szövetségi kormányhoz, akár olyan szervezetekhez, mint a Világbank, vagy a Nemzetközi Valutaalap (IMF). A fejlesztéseknek csak győztesei voltak, vesztesei nem – itt mindenki nyert.

Az eredmények pusztán a gazdasági fejlődést tekintve is figyelemre méltóak. 1975 és 1995 között Curitiba bruttó hazai terméke (GDP) átlagban 75 százalékkal gyorsabban nőtt, mint Paraná államé, és 48 százalékkal gyorsabban, mint Brazília teljes GDP-je. Egy átlagos curitibai lakos az országos minimálbér nagyjából háromszorosát kereste. Ha a nem hagyományos módszereket, mint a szemétért juttatásokat nyújtó programokat is figyelembe vesszük, a lakosok teljes reáljövedelme legalább még 30 százalékkal magasabb volt. Ami a történet emberi oldalát illeti – a városlakók önbecsülésének és jövőbe vetett hitének visszaállítása felbecsülhetetlen értékkel bírt.

Curitiba felfedezte a módját annak, hogyan lehet a fennálló igényeket kihasználatlan erőforrásokkal kielégíteni. Ezt úgynevezett kiegészítő valuta bevezetésével tették – olyan pénzügyi kezdeményezésekkel, amelyek nem helyettesítik, hanem inkább kiegészítik a nemzeti valutát. Ez az innovatív megközelítés nagyban hozzájárult a helyi gazdaság fejlődéséhez. Lehetővé tette, hogy a fejlődő, korábban szegénységben élő város saját maga oldja meg a problémáit, és alig egy emberöltő alatt jelentős eredményeket érjen el.

Curitiba 1990-ben elnyerte az ENSZ Környezetvédelmi Programja által kiadott legmagasabb kitüntetést.

A világ minden táján jellemző, hogy az emberek és a tisztviselők egyre jobban aggódnak, és egyre inkább kételkednek abban, hogy a közösségeket, országokat, vagy akár az egész Földet fenyegető problémák sikeresen megoldhatók. A kiegészítő kezdeményezésekkel Curitibában és szerte a világon elért eredmények azonban mást mutatnak. A jelenlegi problémáink nem azért állnak fenn, mert megoldhatatlanok, hanem mert a rendszerszintű okaik helyett csupán a tüneteikre koncentráltunk. A lényeg, hogy eddig nem értettük meg teljesen és nem használtuk fel jól azt az erőforrást, amely az emberi alkotások között a leghatalmasabb – a pénzt.

 

Curitiba városa egy nagyon fontos, 25 év időtartamú esettanulmányt  nyújtott nekünk. A város a gyakorlatban tanúsítja, hogy a „kettős valuta” elve – amelyben szerepet kap mind a hagyományos valuta, mind a jól kigondolt kiegészítő valuták – gyorsan és hatékonyan veheti fel a harcot számos, jelenleg kezelhetetlennek tűnő problémával; mindezt olyan módszerekkel, amelyek nemcsak egy bizonyos csoport helyzetét javítják, hanem mindenki egyformán nyer velük. A könyvben más fontos esettanulmányokat is bemutatunk, amelyek érzékeltetik, milyen széles körben alkalmazhatók ezek a monetáris fejlesztések.

 

A fenti történet az Új pénz egy új világnak című könyvben olvasható. Ha érdekelnek a kiegészítő pénzekkel kapcsolatos további érdekességek, akkor ingyenesen a teljes könyvet innen le tudod tölteni vagy megrendelheted a Libri weboldalán.