Földünk számtalan országában használnak kiegészítő pénzeket. Ezek sokkal ellenállóbbá teszik a gazdaságot, azáltal, hogy segítik az emberek és a vállalkozások egymás közötti csereügyleteinek elszámolását. Úgy gondoltuk, hogy tennünk kell azért, hogy többen megismerjék azokat az elveket és rendszereket, amik sok millió ember életét teszik kiszámíthatóbbá. Az alábbi ismertető az Új pénz egy új világnak című könyvben olvasható, amit ingyenesen le lehet tölteni innen vagy megrendelhető innen.

 

 

A kamat kulcsfontosságú a hitelezési folyamat során. Andrew Lowd kutató három tényezőről ír, amelyek meghatározzák a kamatlábat: a nemfizetési fedezet, az infláció és a haszonáldozat-költség.

Nemfizetési fedezet: A kamat megvédi a kölcsönadót a lehetséges nem fizetéstől, ezt „kockázati felárnak” is nevezik. A kamat ilyen esetekben megfelelő elővigyázatossági intézkedés annak biztosítására, hogy a kölcsönadó legalább azt az összeget visszakapja, amit a kölcsön- vevőknek adott.

Ha például 105 darab 1.000 dollár értékű kölcsönt adtunk ki, de csak 100 darabot fizettek vissza, akkor 5.000 dollárunk elveszett. Mivel a kölcsönadó nem tudhatja, hogy melyik kölcsönvevő nem fogja visszafizetni a kölcsönt, ennek kockázatát elosztja az összes kölcsönre úgy, hogy 5 százalék kamatot számol fel mindre. Így a kamat csak egy kis pluszköltséget jelent a kölcsönvevőnek azért cserébe, hogy pénzhez jut.

 

 

Infláció: Az inflációt itt úgy határozzuk meg, mint az árszínvonal tartós emelkedését, amely szükségképpen rontja a pénz vásárlóerejét. Ha a kölcsönadó évi 3 százalék inflációs rátánál kölcsönt ad, ez azt jelenti, hogy az összeg évente 3 százalékot veszít az értékéből, még akkor is, ha a kölcsönvevő tökéletesen megbízható. Azzal, hogy a kölcsönadó felszámítja az aktuális inflációs rátának megfelelő kamatot, biztosítja, hogy a pénze megőrzi az értékét.

Haszonáldozat-költség: A pénz még több pénz előteremtésére is használható. Azzal, hogy a kölcsönadó kölcsönt ad, lemond a lehetőségről, hogy saját maga generáljon nyereséget. Az ezért felszámított kamat kompenzálja a kölcsönadót.

 

A kamat hatásai az emberi viselkedésre

 

Bár a kamat összes hatását csak kevesen értik, az emberi viselkedést erőteljes és szerteágazó módokon befolyásolja. A monetáris rendszerünk a következő közvetlen hatásokat gyakorolja ránk:

1. versenyre ösztönöz,

2. táplálja a gazdasági növekedést,

3. a vagyon koncentrációját eredményezi.

 

A verseny ösztönzése

 

A kamat felszámítása – amely annak az egyik eredménye, hogy a pénzünk bankkölcsönök formájában létezik – nagyobb versenyre ösztönöz, mint ami az emberi természetből adódna. Vegyük példának a bankkölcsönöket. Amikor egy bank pénzt teremt – például azzal, hogy kihelyez 100.000 dollár jelzáloghitelt, akkor csak a kölcsön tőkéjét teremti meg. A bank nem generál kamatot a kölcsönre, viszont nagyjából 200.000 dollárt szeretne visszakapni a kölcsönért cserébe a következő 20 év alatt. A bank így elvárja a kölcsönvevőtől, hogy keresse meg a második 100.000 dollárt.

A következő történet jól szemlélteti, hogy a kamat milyen sűrűn átszövi monetáris rendszerünket, és hogyan ösztönzi a versenyt.

 

A tizenegyedik darab

 

Volt egyszer egy kis falu, ahol az emberek nem ismerték a pénzt, sem a kamatot. Minden nap, amikor a piac nyitva volt, az emberek elvitték oda a csirkéjüket, tojásukat, sonkájukat és kenyerüket. Aztán belefogtak hagyományos alkudozási rituáléjukba, hogy saját árujukért cserébe megkapják, amire szükségük volt. Az egyik piaci napon egy fényes cipőjű, elegáns kalapú idegen érkezett a faluba. Mosolyogva figyelte a piaci nyüzsgést. Amikor az egyik gazda hat csirkét kergetett, hogy becserélje őket sonkára, az idegen nem bírta tovább és felnevetett.

–  Szegény emberek – mondta –, milyen primitívek!

A gazda felesége meghallotta ezt és így vágott vissza:

–  Talán az uraság jobban el tudná kapni a csirkéket?

Az idegen így válaszolt:

–  Nem, dehogy. De van egy jó módszerem arra, hogy megszabadítsalak titeket a vesződségtől. Adjatok egy nagy marhabőrt, aztán hívjátok össze a falu népét és elmondom.

Ahogy kérte, a falu népe összesereglett, és az idegen fogta a marhabőrt, tökéletes köröket vágott ki belőle, és mindegyiket finom mintájú pecséttel látta el. Aztán tíz ilyen bőrdarabot odaadott minden családnak és kijelentette, hogy minden darab egy csirkét ér.

–  Most már tudtok alkudozni a bőrdarabokkal, ahelyett, hogy a csirkéket kelljen üldöznötök! – mondta.

A falusiak látták, hogy van értelme annak, amit mond. Az idegen szavai mindenkire nagy hatással voltak.

–  Ó, még egy dolog – mondta az idegen. – Egy év múlva visszatérek, és az életetek megkönnyítésének elismeréséül elvárom, hogy mindenki adjon nekem egy új darabot, egy tizenegyediket!

A gazda felesége aggódni kezdett. Hiszen nem volt tizenegyedik darab, nem vágták ki a marhabőrből. Így hát megkérdezte: – No de honnan szerezzünk mi egy tizenegyedik darabot?

–  Majd kitaláljátok – válaszolt az idegen kaján vigyorral az arcán.

Ahogy az idegen megmondta, sokkal egyszerűbb volt a marhabőr darabjait csereberélni a piacon, mint a csirkéket. De ennek a kényelemnek rejtett költsége volt: a tizenegyedik darab megszerzése versenyt szított a falusiak között. Ez azt jelentette, hogy tizenegy családból egynek el kellett veszítenie az összes bőrdarabjának ellenértékét, hogy kifizessék az idegent, még ha minden falusi felelősségteljesen végezte is a munkáját.

A tizenegyedik darab és a verseny, amit az generált, egy másik ősrégi hagyományra is hatással volt. Azelőtt aratáskor, vagy ha az egyik falubeli csűrje javításra szorult a vihar után, a falusiak egyszerűen mentek és segítettek egymásnak, tudván, hogy ha egyszer nekik lesz szükségük segítségre, számíthatnak a többiekre.

Amikor azonban a következő évben néhány gazdát vihar fenyegetett, a többiek szokatlan módon nem igazán akartak nekik segíteni. A családok most már egymással versengtek a tizenegyedik darabért. A kamatos pénz megjelenése véget vetett a falusiak hagyományos, spontán együttműködésének.

 

A tizenegyedik darab története a gazdaság működését írja le laikusoknak. Ebben a történetben a kamat befolyása elkülönül a többi tényezőtől, mert ez a falu egy zéró növekedésű társadalom: nincs lakosságnövekedés, termelésnövekedés és a pénzkínálat sem nő. A gyakorlatban mindhárom tényező (lakosság, termelés, pénzkínálat) változik az idő előrehaladtával, így a kamat hatásait még nehezebb felmérni. A tanmese üzenete az, hogy még ha minden más tényező állandó is, a kamat megszerzéséért folyó mesterséges verseny a jelenlegi rendszer szerkezetéből következik.

 

Tehát hogyan fizethető vissza egy kölcsön, amelynek a kamata nem áll rendelkezésre? A kamat visszafizetése a tulajdonunkban lévő tőke használatát igényli. Arra kényszeríti az embereket, hogy versenyezzenek azért a pénzért, ami nincs, és csőddel bünteti őket, ha sikertelenek. Amikor egy bank ellenőrzi a hitelképességet, valójában azt vizsgálja, hogy az ügyfél mennyire képes talpon maradni a piaci versenyben, hogy megszerezze azt a pénzt, ami a tőke és a kamat visszafizetéséhez szükséges. A végén valaki mindig veszít. A pénzszűke a rejtett motor, amely a bankkölcsönre épülő monetáris rendszerünket hajtja.

 

A fentiek az Új pénz egy új világnak című könyvben olvashatóak. Ha érdekelnek a kiegészítő pénzekkel kapcsolatos további érdekességek, akkor ingyenesen a teljes könyvet innen le tudod tölteni vagy megrendelheted a Libri weboldalán.