Földünk számtalan országában használnak kiegészítő pénzeket. Ezek sokkal ellenállóbbá teszik a gazdaságot, azáltal, hogy segítik az emberek és a vállalkozások egymás közötti csereügyleteinek elszámolását. Úgy gondoltuk, hogy tennünk kell azért, hogy többen megismerjék azokat az elveket és rendszereket, amik sok millió ember életét teszik kiszámíthatóbbá. Az alábbi ismertető az Új pénz egy új világnak című könyvben olvasható, amit ingyenesen le lehet tölteni innen vagy megrendelhető innen.

 

A LETS, az idődollár és a hozzájuk hasonló, kölcsönös hitelre épülő kiegészítő valutarendszerek ismerete segít megvilágítani néhány, pénzzel összefüggő témát, mint például: miért nem értéksemleges a pénz, mi a kapcsolat a pénzrendszerek és az infláció között, illetve mik a legfontosabb előnyei a pénz – beleértve a kiegészítő valuták – használatának a barterrel szemben.

 

 

Mivel a pénz nem értéksemleges, a kiegészítő valuták képesek arra, hogy meghatározott viselkedésmintákat hívjanak elő. Olyan attitűdöket és emberek közötti kapcsolatokat alakítanak ki, amik különböznek a nemzeti valuta használatával összefüggésbe hozott viselkedésmintáktól.

 

Michael Linton, a LETsystem alapítója, így ír erről: "A közösségi valuták, úgy tűnik, megváltoztatják az emberek hozzáállását. Megszűnik a félelem. Az emberek nem aggódnak többé amiatt, hogy milyen az egyenlegük, vagy ki „húz több hasznot” egy adott tranzakcióból. Egy másféle csere jön létre. A helyi valuta körbe-körbe jár: Joe megtesz valamit Marynek, Mary megteszi ugyanezt Jimnek, Jim pedig segít Joe-nak. Az élet körforgás: segítek a szomszédomnak, majd pedig valaki más segít nekem. A közösségi valuták arra ösztönöznek, hogy segítsünk egymásnak. Az élet valójában erről szól. Ez a szemlélet azután szépen, lassan átformálja a gazdaságot, így az kevésbé lesz ártalmas a környezetre, és képessé válik egy magasabb életminőség, nagyobb társadalmi tőke és általános jólét megteremtésére."

 

Mi az oka annak, hogy másképp viselkedünk, amikor a hagyományos értelemben vett pénzt használjuk, és másképp, amikor a szűkebb közösség számára létrehozott, kölcsönös hitelrendszert?

 

Az Ötödik fejezetben ismertetett Tizenegyedik darab című mese jól szemlélteti, hogy a hagyományos értelemben vett pénz esetében a kamat miatt folyik ádáz versengés e ritka valuta megszerzéséért. A legtöbb kiegészítő valuta azonban nem hordoz kamatot, néhánynak még állásdíja is van. A kölcsönös hitelrendszerekben nincs szükség mesterségesen fenntartott hiányra sem; a valuta automatikusan és elegendő mennyiségben jön létre akkor, amikor a kereskedelmi megállapodást megkötik. A kiegészítő valuták tehát mentesek attól a két mechanizmustól (hiány és kamat), ami a hagyományos értelemben vett pénz esetében versengést idéz elő.

 

Éppen e felépítésbeli különbség okozza, hogy a kölcsönös hitelrendszerek és más társadalmi célú valuták használóikat együttműködésre ösztönzik és a közösséghez tartozás érzését hívják életre. Egyszerűen hivatalos formát adnak annak a már régóta létező gyakorlatnak, hogy az emberek kalákában segítik egymást, vagy, ahogy a legtöbb régi társadalomban szokás volt a szomszédokat megajándékozni, Dél-Franciaországban az ilyen jellegű tevékenységek megnevezésére külön kifejezést használtak: aller aux aïdats (jövünk segíteni).

 

 

Kiegészítő valuták és infláció

 

Ha megvizsgáljuk egy jól kialakított kiegészítő valuta működését, akkor megértjük, hogy – a közgazdászok feltételezéseinek ellenére – ez a fajta pénz miért nem fokozza az inflációs nyomást. Csak akkor volna inflációnövelő hatása, ha a kiegészítő valuta a dollárhoz, euróhoz, angol fonthoz, vagy más nemzeti valutához hasonló, fizikai fedezet nélküli fiat pénz volna. A LETS és az idődollár nem fiat pénz; mindkettő kölcsönös hitelrendszer, ahol a fizetőeszköz csak a csereügylet létrejöttekor teremtődik meg és ahol a résztvevő felek egyenlege egyidejűleg javul (a szolgáltatást végzőé), illetve romlik (a megbízóé). Így éppen annyi pénz keletkezik, amennyi az adott csereügylethez szükséges, egy vassal sem több. Ezáltal, amikor forgalomba kerül a kiegészítő valuta, automatikusan megteremti az értékének megfelelő mennyiségű árut és szolgáltatást.

 

Látnunk kell tehát, hogy a legtöbb kiegészítő valuta lényegileg különbözik a fiat pénzektől. Létrehozói szándékosan úgy alakítják ki, hogy ne okozzon inflációs nyomást. Az inflációval kapcsolatos összes elképzelésünk abból a klasszikus közgazdasági szemléletből származik, amely magától értetődőnek tartja egy adott régióban vagy országban használt fiat pénz monopóliumát. Eszerint, infláció akkor alakul ki, ha több pénz van forgalomban, mint áru és szolgáltatás. A jól kialakított kiegészítő valutarendszerek esetében azonban ez az alapvetés nem állja meg a helyét.

 

 

LETS, idődollár, pénz és barter

 

A LETS és az idődollár is pénz, és – más kiegészítő valutákhoz hasonlóan – teljes mértékben alkalmasak arra, hogy pénzként működjenek. Nem szabad összetéveszteni őket a barter-ügyletekkel, ami az áruk és szolgáltatások kétoldalú cseréjét jelenti, fizetőeszköz használata nélkül. A barter-ügylet természetéből fakadó korlátja az, hogy a „szükségletek egybeesése” kell hozzá: az erőforrások és a szükségletek pontos megfelelésére van szükség ahhoz, hogy a két fél között a csere létrejöjjön. Ha az egyik embernek cipőre van szüksége, a másiknak pedig élelemre, a csere csak akkor jöhet létre, ha mindkettő rendelkezik azzal, ami a másiknak kell. A pénzhez hasonlóan a LETS és az idődollár is áthidalják ezt a problémát. Mindkét rendszer egy belső valutát – a LETS vagy időbank-rendszer összes tagja által használt fizetőeszközt – hoz létre, amely lehetővé teszi, hogy a résztvevők az áruk és szolgáltatások sokkal szélesebb palettájáról választhassanak. A LETS, az idődollár és más kiegészítő valuták olyan csereügyletek létrejöttét segítik, amik máskülönben nem valósulnának meg. Ezáltal lehetővé válik a közösségek és a társadalom egésze számára, hogy jobban kielégítsék szükségleteiket. Más, társadalmi célú kiegészítő valutarendszerek is létrejöhetnek. 

 

 

Amíg világ a világ, munkából nem lesz hiány: tanítani kell a gyerekeket, fel kell építeni az épületeket, meg kell óvni az ökológiai rendszereket, gondoskodni kell az idősekről és a betegekről – és folytathatnánk a végtelenségig. Ennek ellenére több százmillió munkavégzésre képes embernek vagy nincs állása, vagy alulfoglalkoztatott.

 

Leginkább a pénz hiányzik, illetve az, hogy többféle pénz egyszerre legyen használatban. Szerencsére nagyon egyszerű olyan megállapodásokat kötni, amik alapján kapcsolatba kerülhetünk a közösség többi tagjával, és segíthetjük egymást. Nincs szükség arra, hogy a pénznek aranyfedezete legyen; Brazíliában a szemétből csináltak pénzt. A LETS és az idődollár a bizonyíték arra, hogy csak a képzeletünk és a felkészültségünk szab határt annak, mire használjuk az új pénzügyi eszközöket; és persze a bátorságunk, hogy valami újat alkossunk.

 

A nemzeti valuta a pénznek csupán az egyik fajtája. Mint ahogy egyetlen olyan szerszám sincs, ami önmagában elegendő egy ház felépítéséhez, olyan pénzt sem lehet létrehozni, amely – bármilyen jól kitalált vagy erős – egymagában képes a társadalom által támasztott számtalan, sokszor egymással ellentétes igény kielégítésére. Ráadásul, a jelenlegi pénz felépítése és annak mesterségesen fenntartott hiánya miatt sosem lesz elég nemzeti valuta ahhoz, hogy a társadalom  egyre növekvő számú szükségletét  kielégítse.  Egy mindenre alkalmas pénz létrehozása és fenntartása éppen annyira képtelenség,  mintha az embereket arra kényszerítenénk, hogy csak kalapácsot használjanak, miközben számtalan egyéb eszköz is létezik.

 

 

A fentiek az Új pénz egy új világnak című könyvben olvashatóak. Ha érdekelnek a kiegészítő pénzekkel kapcsolatos további érdekességek, akkor ingyenesen a teljes könyvet innen le tudod tölteni vagy megrendelheted a Libri weboldalán.