Földünk számtalan országában használnak kiegészítő pénzeket. Ezek sokkal ellenállóbbá teszik a gazdaságot, azáltal, hogy segítik az emberek és a vállalkozások egymás közötti csereügyleteinek elszámolását. Úgy gondoltuk, hogy tennünk kell azért, hogy többen megismerjék azokat az elveket és rendszereket, amik sok millió ember életét teszik kiszámíthatóbbá. Az alábbi ismertető az Új pénz egy új világnak című könyvben olvasható, amit ingyenesen le lehet tölteni innen vagy megrendelhető innen.

 

A gazdasági visszaesések egyik alattomos tulajdonsága, hogy a bankok befagyasztják a vállalkozásoknak adott hiteleiket. A jelenlegi pénzteremtési folyamat nemhogy csökkentené, inkább erősíti a gazdasági ciklusok fluktuációját. Amikor egy cégnek jól megy egy bizonyos piacon, a bankok nagylelkűbben határozzák meg a hitelkeretet, így a jólét potenciálisan inflációnövelő konjunktúrába csap át. Ellentétes helyzetben, amikor a kilátások kevésbé ígéretesek, nehezebb hitelhez jutni, amely miatt egy nehéz helyzetben lévő kisvállalkozás akár válságba is kerülhet. A likviditás elvesztésével dominóhatás alakul ki. Csökken a költés, a cégeknek a nyakán marad az árukészlet, a beszállítók nem kapnak megrendelést új anyagokra és szolgáltatásokra és így tovább. Vállalati csődök sora indul el, munkahelyek elvesztését és ezzel összefüggésben számos társadalmi problémát vonva maga után. Jellemző példája ennek az a hitelválság, amely a világválságot kísérte. Bár a jegybankok megpróbálták ellensúlyozni ezt a hatást, ez a legjobb esetben is csak részben sikerült.

 

 

Évekkel a világválság után a gazdasági klíma még mindig bizonytalan. Sok vállalatnak küzdenie kell az életben maradásért, miközben az Egyesült Államok munkanélküliségi rátája nem csökken – ez a szám a hivatalos szervek szerint 9 százalék, a nem hivatalos felmérések szerint azonban jóval magasabb. A munkanélküliek öldöklő versenyben találják magukat a munkahelyekért, akiknek pedig van munkájuk, egyre csökken a fizetésük.

 

Míg dollárbilliókat öntenek mentőcsomagokba, hogy ne ismétlődhessen meg az 1930-as évek összeomlása, ezek az összegek nem nyújtanak megoldást a válságra, és nem állítják vissza a bizalmat a piacon. Az Associated Press és a GfK kutatóintézet 2010 elején végzett közös felmérése szerint a megkérdezett amerikaiaknak csupán 20 százaléka gondolta úgy, hogy a gazdaság jól teljesít. A bankrendszer kockázatkerülése miatt továbbra is nehéz hitelhez jutni, és nem várható, hogy a hitelezés a közeljövőben visszatér a válság előtti szintre. Mindezeket átgondolva szinte adja magát a kérdés: mit lehet tenni, hogy segítsünk a cégeknek átvészelni a jelen és a jövő gazdasági viharait?

Szerencsére vannak lehetőségeink, ha nem is a hagyományos típusúak. Az egyik ilyen lehetőség Svájcból ered, a nagy gazdasági világválság körüli időkből.

 

Svájc a világ egyik legstabilabb gazdaságával és legmagasabb életszínvonalával rendelkezik. Ennek magyarázataként gyakran előkerül a turizmus, a csokoládégyártás, a precíziós órák, a világhírű bankrendszer, valamint a második világháború alatti semlegesség. Bár ezek is szerepet játszanak, van egy nagy hatású kiegészítő valuta, amely jelentősen hozzájárult az ország gazdasági stabilitásához az elmúlt 75 évben.

 

Ez az ország a nyugati világ legrégebbi folyamatosan működő kiegészítővaluta-rendszerének ad otthont. Ez a rendszer a WIR, amely a svájci Wirtschaftsring-Genossenschaft szavakból ered, és szabad fordításban „kölcsönös gazdasági támogatási kört” jelent. A Wir németül a „mi” személyes névmásnak is megfelel.

 

Az 1930-as évek elején Svájc hasonló gazdasági bajokkal nézett szembe, mint a szomszédos Németország és Ausztria. A WIR ötlete 1934-ben fogant meg, amikor 16 cég és ezek ügyfelei értesítést kaptak, hogy a cégek hitelkeretét csökkentik vagy teljesen megszüntetik. A csőd csak idő kérdése volt. Mivel azokban a nehéz időkben nem számíthattak a bankszektorra, hogy megszerezzék a fennmaradásukhoz szükséges tőkét, a 16 svájci cég vezetője úgy döntött, egymás között fognak létrehozni egy hitelrendszert, és ügyfeleiket valamint beszállítóikat meghívják, hogy csatlakozzanak. A Wära és a Wörgl rendszerekkel  ellentétben a svájci kezdeményezés nemcsak hogy túlélte ezt a periódust, de a mai napig sikeresen működik.

A WIR több mint hét évtizednyi tapasztalattal szolgál és bemutatja, hogy a kiegészítő valuták milyen magas szinten tudják támogatni az egyes cégeket és a teljes gazdaságot.

 

 

Hogyan működik?

 

Amikor az A cég vásárol valamit a B cégtől, az A cég számláját hitellel terhelik meg, a B cég számlájára pedig átutalják a megfelelő összeget. Az elszámolási egység a WIR, amely paritásban van a svájci frankkal (egy WIR egy frankot ér). Ez a valuta csak csereeszközként szolgál, hogy elősegítse az üzleti tranzakciókat. A WIR-számlák nem kamatoznak és nem szolgálnak értékőrzőként.

 

A WIR-t a gazdasági ciklusok ellensúlyozására találták ki. Ez a belső valuta arra szolgál, hogy a tagvállalatok árut és szolgáltatást vásároljanak egymástól, különösen, amikor hiány van a nemzeti valutából, mint az a gazdasági visszaesésekkor előfordul. Amikor a bankok szigorítják a hitelezési feltételeiket, a WIR-hálózat tagjai választhatják azt, hogy a könnyen elérhető WIR-ben vesznek fel hitelt, így tovább üzletelhetnek anélkül, hogy a keresleti vagy kínálati oldalon nagyobb visszaesésekkel kellene szembenézniük. Amint a gazdaság magához tér és a bankhitelek újra a megszokott feltételekkel érhetők el, a WIR-hálózat tagjai egyszerűen visszaállhatnak a nemzeti valuta használatára. Lényegében a WIR-valuta kibocsátása a svájci frankkal ellentétes irányban bővül és szűkül.

 

A WIR kiegyensúlyozó hatásából nemcsak a WIR-hálózat tagjainak származik fontos makroökonómiai előnye, hanem az egész svájci gazdaságnak is. A WIR számszerűsített makrogazdasági hatásáról Dr. James P. Stodder, a Rensselaer Politechnikai Intézet Lally Menedzsment és Technológiai Iskolájának professzora készített figyelemre méltó tanulmányt. Dr. Stodder erre a konklúzióra jut a tanulmányában: „a WIR-tagok számának emelkedése szinte teljesen egybevágott a svájci munkanélküliség emelkedésével: stabilan a munkanélküliségi mutató növekedésének egytizedével nőtt”. 

 

Egyszerűen fogalmazva a tanulmány azt mutatta, hogy a WIR-rendszer jelentősen hozzájárult a svájci gazdaság stabilitásához és alacsony munkanélküliségi rátájához. Amikor a hagyományos, frankban mért gazdaság lelassul, az addiginál több ember és cég tér át a WIR-t használó gazdaságra, így kisebb a hullámzás az üzletmenetben és jóval kevesebb leépítésre van szükség. A WIR erőteljes stabilizáló mechanizmusként működik – csökkenti a gazdasági ciklusok kilengéseit és a gazdaság elkerülhetetlen hullámzását.

 

Tobias Studer, a svácji Bázeli Egyetem Gazdasági Tanulmányok Központjának professzora Stodder tanulmányát áttörésként értékeli: Egy amerikai független kutató új és meglepő következtetésre jutott a WIR-rel kapcsolatban: a WIR-hitelek anélkül, hogy zavaró tényezőt jelentenének a nemzeti monetáris politikában, támogatják a Nemzeti Bankot (a svájci jegybankot) a monetáris céljainak elérésében.

 

 

Történelem és hatókör

 

Érdemes megjegyezni, hogy nem mindig becsülték ilyen nagyra a WIR jótékony hatását a gazdaságra és a bankszektorra. Amikor az 1930-as években bevezették, a WIR-t tévesen az egész bankrendszer egyeduralmára irányuló közvetlen fenyegetésként értékelték, és hasonló reakciókat váltott ki a svájci jegybankból, mint a Wära és a Wörgl a szomszédos Németországban és Ausztriában. A svájci bankok agresszív médiakampányba kezdtek, hogy megakadályozzák az új kiegészítő valuta bevezetését. Azonban valami csoda folytán erőfeszítéseik kudarcot vallottak.

 

A WIR-rendszer működésének első három hónapjában 1700 tagot vonzott. Egy éven belül már több mint 3000 vállalat használta a valutát, amelyek az áruk és szolgáltatások 850 különböző kategóriáján keresztül kapcsolódtak egymáshoz. A WIR-számlák nyomon követésére egy szövetkezet alakult, amely hamarosan lehetővé tette a tagoknak, hogy nagyon alacsony, 1–1,5 százalékos kamaton vegyenek fel WIR-ben számított kölcsönt. Ezek a kölcsönök, a hagyományos bankok kölcsöneihez hasonlóan árukra, ingatlanokra és más tárgyi eszközökre alapultak. A rendszer az egyes vélemények szerint számos vállalatot mentett meg a csődtől.

 

Ez a rendszer még ma is működik; napjainkban több mint 65000 tagja van, azaz a svájci cégek majdnem negyede. 2006-ban a WIR kereskedelmi volumene 1,67 milliárd svájci frank volt (1,4 milliárd dollár). A WIR-nek már saját bankja van, amely a frankot és a WIR-t egyaránt használja, és hat régiós kirendeltsége négy nyelven bonyolít le banki ügyleteket.

 

A tagok a következő okokból vesznek részt a WIR-rendszerben:

• költséghatékonyság – a WIR-ben kötött üzletekre csak 0,6 százalék értékesítési és fizetési jutalékot számolnak fel;

• olcsóbb és könnyebben hozzáférhető hitelforma, mint a svájci frank, különösen gazdasági visszaesések idején;

• kiegészítő szolgáltatások, mint a közvetlen levelezés, pr- és publikációs lehetőségek;

• hozzáférés egy nagy, előszűrt – emiatt megbízható és hitelképes – ügyfélkörhöz, erősítve a bizalmat;

• a gazdasági visszaesések vagy magas kamatok idején is lehetőséget teremt a folyamatos üzletvitelre.

 

A nemrég kitört globális gazdasági válság és a vele együtt járó hitelszűke láttán adja magát a kérdés: lehet, hogy a WIR, amely bizonyítottan képes élénkíteni az üzleti életet és a foglalkoztatást a gazdasági válságok idején, máshol is használható lenne? A kiegészítő pénzek előnyösek a cégek és a makrogazdaság számára egyaránt, és bevett eszköznek számítanak a világ egyik legkonzervatívabb, legkapitalistább országában, miért ne működhetnének máshol is, akár az Egyesült Államokban?

 

 

A fentiek az Új pénz egy új világnak című könyvben olvashatóak. Ha érdekelnek a kiegészítő pénzekkel kapcsolatos további érdekességek, akkor ingyenesen a teljes könyvet innen le tudod tölteni vagy megrendelheted a Libri weboldalán.