Földünk számtalan országában használnak kiegészítő pénzeket. Ezek sokkal ellenállóbbá teszik a gazdaságot, azáltal, hogy segítik az emberek és a vállalkozások egymás közötti csereügyleteinek elszámolását. Úgy gondoltuk, hogy tennünk kell azért, hogy többen megismerjék azokat az elveket és rendszereket, amik sok millió ember életét teszik kiszámíthatóbbá. Az alábbi ismertető az Új pénz egy új világnak című könyvben olvasható, amit ingyenesen le lehet tölteni innen vagy megrendelhető innen.

 

 

A Terra kereskedelmi referenciavaluta a gazdaság különböző szegmenseinek szolgál előnyökkel: a nemzetközi kereskedelemben részt vevő cégeknek, a fejlett és kevésbé fejlett országoknak, és ezek kereskedelmi partnereinek.

Az előnyök – amelyekre alább részletesebben is kitérünk – a következők:

1. az egyes országok nagyobb esélyegyenlősége

2. alacsonyabb költségű nemzetközi kereskedelem

3. több befektetés a kevésbé fejlett országok gazdaságába

4. stabilabb világgazdaság

5. védelem az infláció ellen

6. rövid távú tervezés helyett a hosszú távú tervek ösztönzése

 

 

1. Az egyes országok nagyobb esélyegyenlősége

Egy adott időszak nagyjából kétharmadában a nemzeti valuták rendszere, mind a nemzeti gazdaság, mind a világgazdaság számára előnyös. Azonban még mindig marad egyharmadnyi idő, amikor egy nemzeti gazdaság számára előnyös politika a világgazdaság számára hátrányos és fordítva.

Amikor például az angol font játszotta a globális valuta szerepét (a 19. században, és különösen a 20. század első felében), az volt a tendencia, hogy a font nemzetközi szerepét fontosabbnak tartották a nemzeti gazdaságban betöltött szerepénél. Ez a tendencia megmagyarázza, hogy miért Nagy-Britanniának sikerült utoljára megszabadulnia a háborús fejadagrendszertől a II. világháború után.

Amikor az amerikai dollár vette át a globális valuta szerepét, a prioritások megfordultak. Ahogy Paul Volcker mondta a Fed akkori elnökeként: „Az amerikaiaktól kapom a fizetésem, úgyhogy a dollárt úgy menedzselem, hogy az Amerika számára legyen előnyös”. Mi azt állítjuk, hogy egyik megközelítés sem kívánatos.

A Terra úgy oldja fel a nemzeti és a globális érdekek közti konfliktust, hogy az országoknak lehetővé teszi, hogy nemzeti valutájuk rendszerét érdekeiknek megfelelően irányítsák anélkül, hogy ez bármilyen negatív hatással lenne saját gazdaságukra vagy a világgazdaságra. Mivel független szervezet adja ki, a Terra-rendszer előnyeiből minden résztvevő egyenlően részesedik, a rendszer használatával kiküszöbölhető, hogy egy vagy több ország kivételezett helyzetbe kerüljön általa.

 

2. Alacsonyabb költségű nemzetközi kereskedelem

A nemzetközi gazdasági tevékenységek általában azzal járnak, hogy valamelyik fél – a vevő, az eladó vagy mindkettő – valutakockázatot vállal. Elméletben, a mai folyamatos, megszakítás nélküli elektronikus valutapiacon a valutában folyó kereskedelemnek egyszerűnek kellene lennie, legyen akár azonnali, akár jövőbeli (határidős ügyletek). A gyakorlatban ennek a biztonságnak az összesített költségei igen magasak és csak nagyjából fél tucat nagy, nemzeti valutának létezik hatékony piaca.

A Terra ingadozása a nagy nemzeti valutákénak kevesebb mint negyede lenne, még ha csak 9 nagy árucikk lenne is a kosarában. Ezért mind a kockázatok, mind azok kezelésének költségei jóval alacsonyabbak lennének a Terra esetében, mint a nemzeti valutáknál.

 

3. Több befektetés a kevésbé fejlett országok gazdaságába

A kevésbé fejlett országok általában erőforrásokban gazdagok, de infrastruktúrájuk szegényes. Azzal, hogy az erőforrásaikat nemcsak bizonyos típusú gazdasági tevékenységek középpontjába állítjuk, hanem az egész nemzetközi pénzügyi rendszer középpontjába, erős ösztönző erőt teremtünk a multinacionális cégeknek és az egyes országoknak, hogy segítsék a kevésbé fejlett országokat infrastruktúrájuk fejlesztésében és erőforrásaik kihasználásában.

 

4. Stabilabb világgazdaság

Az elmúlt évtizedekben számos gazdasági ciklus követte egymást; fellendülések és visszaesések sorozata, amelyek egy országból indultak, de gyorsan elterjedtek a világon.

Amikor a bankok kollektíven úgy ítélik meg, hogy a gazdaság lassul, visszavonják a hiteleket a kölcsönfelvevőktől, mert nő a magasabb kockázat lehetősége. Bár ez az egyes bankok számára hasznos, ám országaik gazdaságára, sőt az egész bankrendszer számára káros. A hitelek visszavonása megnehezíti a cégek fennmaradását. Hasonló logikával, amikor a gazdaság fellendülőben van, a bankok szívesen adnak hitelt, így egy egészséges gazdaságot akár túlfújódó lufivá is változtathatnak. Az ilyen gazdasági ciklusok felerősítését nevezzük prociklikus pénzteremtésnek. A Terra három utat kínál, amelyek segítenek kiegyensúlyozni a fellendülések és lejtmenetek sorozatát.

 

Először is, a rendszer ellentétes hatású pénzteremtési folyamatként működik. Azon időszak, amikor a nyersanyagokból többletkészletek halmozódnak fel (amelyeket el lehet adni Terráért), egybeesik a gazdasági ciklus lefelé ívelő időszakával.

 

Másodszor kiegészítő monetáris rendszert kínál a nemzetközi kereskedelemhez, amely nem a hitelezéshez vagy a hitelek visszavonásához kötődik, hanem az értékes eszközökhöz. Végül az erőforrások tulajdonosai eladhatják ezeket az eszközöket Terráért cserébe, amikor nincs lehetőség hagyományos pénzben történő kereskedelemre az árak nagymértékű csökkentése nélkül. Ez cserébe önfinanszírozó biztonsági tartalékot is teremt. Ezek a készletek kritikus fontosságúak lehetnek egy gabonahiányos időszakban vagy a klímaváltozás okozta károk esetén, különösen az élelmiszeráruk tekintetében. A globális élelmiszerkészletek már most is veszélyesen alacsonyak.

 

5. Védelem az infláció ellen

Azzal, hogy a Terra a világgazdaságban központi szerepet betöltő árucikkek és szolgáltatások reprezentatív kosarára alapszik, egyfajta köztes elemként szolgál a világgazdaság legjelentősebb nemzetközi kereskedelmi ügyletei számára. A Terra értéke így automatikusan alkalmazkodik az inflációs nyomáshoz.

A Terra szerződéses megállapodásokban való használata – különösen hosszú távú szerződések esetén – automatikus inflációfedezetként szolgál.

 

6. Rövid távú tervezés helyett a hosszú távú tervek ösztönzése

Ahogy azt már elemeztük, a rövid távú gondolkodás túlsúlya számos problémánk kialakulásához hozzájárult. A részvénytársaságok részvényesei általában a negyedéves eredményeket kérik számon a cég vezetésén. Az olyan hosszú távú fenyegetések, mint a globális felmelegedés, az óceánok elsavasodása és az erdőirtás hatásai nem olyan problémák, amelyek megoldására a részvényesek hosszú távú befektetéseket akarnának vagy tudnának eszközölni. Ez a mai pénzrendszer átfogó, rendszerszintű alkalmatlanságának jele.

A kamattal terhelt valuták természete, hogy ma egy egységnyi valuta többet ér, mint holnap. Ez a rövid távú cash flow-ra való koncentrációt ösztönzi, és minél rövidebb távon gondolkodunk, annál magasabb a kamatláb. Azonban az állásdíj rendszerű pénzre pont ennek ellenkezője igaz: szinte minden vállalati befektetési vagy finanszírozási döntés a diszkontált cash-flow módszeren alapszik, ahol a kamatláb a diszkontráta része. Az állásdíj ehelyett egyfajta negatív kamatláb, amely csökkenti az alkalmazott diszkontrátát.

 

A történelmi feljegyzések azt mutatják, hogy a pénz hatása a befektetések hosszára nem csak elméleti: az olyan kultúrákban, ahol egy állásdíj-rendszerű valuta egészítette ki a kamattal rendelkező valutát, a cégek hosszabb távra terveztek és hosszabb távú befektetéseket kezdeményeztek. Erre számos példát láthatunk az érett középkor és az ókori Egyiptom esetében.

 

A tervezés hosszának különbségei jól megmutatkoznak, ha a készletkezelés jól ismert elvét tekintjük. A hatékonyan működő társaságok arra törekszenek, hogy mindig pontosan annyi álljon rendelkezésre a gyártáshoz szükséges komponensekből (eszközökből), amennyi a gyártási tevékenységhez éppen szükséges. Ha túl kevés van, nem tudják teljesíteni a megrendeléseket. Ha túl sok van, akkor pénzt pazarolnak a készletek kezelésére. Ezt az elvet hívják „just-in-time” rendszernek, azaz épp időben történő készletezésnek.

A pénz szintén egy eszköz, ezért készletezni is lehet. Az állásdíjjal rendelkező pénzt, mint a Terrát, igen drágán lehet csak tartani. Azaz ha korábban kapjuk meg, mint ahogy szükségünk van rá, valójában pazaroljuk a pénzt. Ez a rendszer olyan gondolkodásmódot bátorít, hogy csak akkor akarjunk a pénzünkhöz jutni, amikor tényleg szükségünk lesz rá a közeljövőben. Tehát előre tekintünk, amely ellensúlyként szolgál a kamattal rendelkező pénz azonnali jellegével szemben.

 

 

A Terra kereskedelmi referenciavaluta költséghatékonyabban növeli a barterkereskedelmet, amely már most is több billió dolláros iparág. Nem igényel semmilyen új törvényt vagy jogszabályt, és segítségével olyan üzletek is megköthetők, amelyek egyébként nem jönnének létre. Ezzel új munkahelyek teremthetők vagy a régiek megmenthetők, és a gazdaság erősödik. A Terra automatikusan ellensúlyozza a gazdasági ciklusok hullámzását és úgy stabilizálja a gazdaságot, hogy a visszaesések alatt növeli a rendelkezésre álló kiegészítő valuta mennyiségét, a fellendülések során pedig fékezi az inflációs nyomást. A legfontosabb, hogy feloldja a mostani konfliktust a rövid távú pénzügyi érdekek és a hosszú távú fenntarthatóság között.

 

A pénzügyi és üzleti szektor nagyobb stabilitása és kiszámíthatósága mellett a Terra szilárd alapokon nyugvó kereskedelmi csereeszközként is szolgál. Olyan nemzetközi értékmérőként funkcionál, amely – az aranystandard kora óta először – ellenáll az inflációnak.

 

A Terra és más, az előző fejezetekben szereplő kiegészítő valuták jól illusztrálják, milyen tág alkalmazási lehetőségek állnak ezen eszközök előtt, és hogyan segíthetnek megoldani kritikus problémáinkat.

 

 

A fentiek az Új pénz egy új világnak című könyvben olvashatóak. Ha érdekelnek a kiegészítő pénzekkel kapcsolatos további érdekességek, akkor ingyenesen a teljes könyvet innen le tudod tölteni vagy megrendelheted a Libri weboldalán.