Földünk számtalan országában használnak kiegészítő pénzeket. Ezek sokkal ellenállóbbá teszik a gazdaságot, azáltal, hogy segítik az emberek és a vállalkozások egymás közötti csereügyleteinek elszámolását. Úgy gondoltuk, hogy tennünk kell azért, hogy többen megismerjék azokat az elveket és rendszereket, amik sok millió ember életét teszik kiszámíthatóbbá. Az alábbi ismertető az Új pénz egy új világnak című könyvben olvasható, amit ingyenesen le lehet tölteni innen vagy megrendelhető innen.

 

A jin és jang közötti különbségek a valutákra is alkalmazhatók, az alapján, hogy milyen hallgatólagos megállapodásokra alapulnak, és milyen viselkedésmintákat és érzelmeket hívnak elő. A mai pénzügyi rendszerünk alapja a központi bankok általi erős, hierarchikus kontroll. A rendszer szerves részét képező kamat versenyhelyzetet teremt, a folyamatos növekedésre és a vagyon koncentrációjára késztet, továbbá jutalmazza a pénz felhalmozását. Ezen minták alapján a mi hagyományos pénzünket jang típusú pénznek nevezhetjük. Mivel az összes tulajdonsága a jang területéhez tartozik, még akár azt is mondhatjuk, hogy pénzünk „szélsőségesen jang” típusú.

 

 

Más rendszerek, mint az Idődollár, a LETS és az érett középkorban használt helyi pénzek teljesen más viselkedésmintákat ösztönöznek. Néhányból ezek közül mindig elegendő állt rendelkezésre: a pénz forgását és elosztását, az együttműködést és a közösségépítést támogatták. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező pénzeket jin-típusú valutáknak nevezhetjük. Így már talán világosabb, miért hívjuk a mai pénztől eltérő országos és helyi valutákat „kiegészítőnek”. A jin-jang párok definíciójuk szerint kiegészítik egymást. Ahogy Lao-Ce rámutatott: „mind tartalmazza a hímet és a nőt, / s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket”. 

 

 

Árnyékpénz

 

Nemcsak a kapzsiság és a hiánytól való félelem épült be a pénzrendszerbe, hanem az a félelem is, amely a kettőt összeköti. Ez a félelem ma végtelen, ördögi kört eredményezett a monetáris rendszerben, a Wall Street jól ismert közhelye szerint: „A pénzpiacok csak két érzelmet ismernek: a kapzsiságot és a félelmet”. A félelem gyakran meghatározója az emberek pénzhez fűződő kapcsolatának, és alapja pénzügyi döntéseinknek és a pénzpiacoknak, míg a hiány a bankhitelre épülő pénzügyi rendszer elválaszthatatlan része. A hiány tartja fenn nemzeti valutáink értékét.

 

Szinte minden szükségletünk és vágyunk kielégítése ettől a ritka pénztől függ, azonban a beépített hiány miatt sok ember még a túléléséhez szükséges pénznek sincs birtokában. Ez a hiány tovább növeli a félelmet, tekintet nélkül saját pénzügyi helyzetünkre. Még azok is tudják, milyen hatalmas vagyonok keletkeznek és vesznek el nap mint nap a piacokon, akiknek jelenleg elegendő pénzük van. A szegénységben élők, a kisemmizettek és a hajléktalanok állandóan emlékeztetnek minket, hogy mi lesz velünk, ha éppen mi leszünk a rendszer következő áldozatai. Pénzügyi biztonságérzetünk a legjobb esetben is ingatag. Ebből következik, hogy sokan olyan helyként éljük meg a világot, ahol harcolnunk kell a túlélésért. Ezek az árnyékok és az általuk kiváltott viselkedésminták minden társadalomban megtalálhatók, ahol monopolhelyzetben van a jang-típusú pénz. Nem azért léteznek, mert valójában ilyenek vagyunk, hanem mert természetellenes világban kényszerülünk élni. Nemzeti valutáink monopóliuma fenntartja ezt az állapotot, a pénz információsokszorozó képessége pedig felerősíti azt.

 

A pénz, mint információsokszorozó

Humberto Maturana és Francisco Varela chilei biológusok a következőképpen  írják le a rendszerek formálódását és szaporodás útján történő fennmaradását: „Ez a folyamat minden szinten jelen van: a molekuláris, biológiai és társadalmi szinten is. Minden rendszernek megvan a maga jellemző reprodukciós folyamata, amely megalkotja, bővíti és fenntartja az adott rendszert”.

 

A kollektív gondolatok és érzelmek sokszorozói tartanak fenn egy adott társadalmi rendszert. Ezeket „mémeknek” is szokták hívni, a biológia „génjeinek” mintájára. Ezek a mémek a társadalom részeinek építőkockái, ezek alkotják annak szerkezetét és domináns meggyőződéseit. A pénz legrégibb információs rendszerünk szerves része. Az írást a régészeti leletek szerint a sumérok fejlesztették ki, hogy a pénzügyi tranzakciókat regisztrálják, ahogy azt a legősibb, Urukban talált kőtáblák is igazolják. A mi pénzügyi rendszerünk is információsokszorozóként működik, és konzisztens viselkedésmintákat hoz létre. Minden kiadott és elköltött dollár megerősíti – azaz sokszorozza – a pénzügyi rendszerünkben mélyre ágyazott értékeket.

 

A pénz kulcsfontosságú információsokszorozó

A pénz formálja meggyőződéseinket és társadalmi struktúránkat, és megmondja, mit tehetünk és mit nem. Ez megmagyarázza, hogyan lehetséges, hogy minden jó szándékunk, teljesen különböző személyes értékeink, nemünk, társadalmi-kulturális beidegződéseink ellenére mindannyian a jang árnyéktengely szerint viselkedünk, hogy pénzhez jussunk. Ez részben úgy fejeződik ki, hogy a versenyt preferáljuk az együttműködés helyett. A verseny nélkül a nyugati civilizáció teljesen más képet mutatna és máshogy működne. A pénzünk az egyik legfontosabb információsokszorozó, amely gondoskodik róla, hogy a verseny hangsúlyos szerepet kapjon társadalmunkban.

 

A hiánytól való félelem és a túlzó jang árnyékok folyamatos megerősítést kapnak a jang-típusú pénz által. Ez számos kulturális sztereotípiánkban megjelenik, mint például Charles Dickens Karácsonyi énekében a zsarnoki, kapzsi Scrooge alakjánál, aki szadista élvezettel uralkodik mások felett. Scrooge figurája az angolszász kultúrában a kapitalizmus árnyoldalának szimbólumává vált. Későbbről származik a munkamániás vezető archetípusa, aki betegesen hajhássza a pénzt, a hatalmat és dicsőséget, gyakran a boldogsága feláldozásával. Egyedül végzi egy értelem nélküli világban.

 

A szakmai életben sokan úgy érzik, a munkájuk során nem szabad törődniük saját érzelmeikkel és más emberekével. A média, gyógyszeripar és pénzügy területén a „profesz- szionális” szó egyenlő azzal, hogy ultra-racionális távolságtartással viszonyulunk a többi emberhez, amit mások gyakran cinizmusként és közönyként érzékelnek. A helyzet az, hogy jelenlegi életünk és tetteink nem feltétlenül tükrözik valós természetünket. Egy globális mátrixban élünk, amelyben kollektív érzelmi és viselkedési mintáinkat a jang- típusú valuták kondicionálják úgy, hogy nagyon korlátozott értékrendet kényszerítenek rá a társadalomra és a benne élő egyénekre. 

 

 

A pénzügyi világ ma csak két érzelmet ismer: a kapzsiságot és a félelmet, mert minden pénzpiacnak egyetlen közös nevezője van: a szinte minden érték mérésére használt pénzünk típusa. A pénzpiacok az archetípusaink sérülését tükrözik.

 

Ne feledjük, hogy problémáinkért nem maga a pénz a felelős. Sokkal inkább az, hogy a jang-típusú pénz teljes monopóliumot élvez és a kalapácshoz hasonlóan csak korlátozott számú feladat megoldására való. Ha csak kalapácsunk van, előbb-utóbb mindent szögnek nézünk. Bár pénzügyi rendszerünk sok területen nagy szolgálatot tesz a társadalomnak és sok vívmány valósult meg általa, a nemzeti valuták monopóliuma folyamatos egyensúlytalanságot is fenntart. Hammerville-lel (Kalapácsvárossal) ellentétben, amely csak tudatlanságai miatt használt egyetlen szerszámot, a mi korlátozott pénzügyi szerszámkészletünk – amely nem sokat változott az ipari forradalom ideje óta eltelt évszázadokban – nemcsak a tudatlanságunk eredménye, hanem egy archetípus régóta tartó elnyomásából adódik. 

 

 

A fentiek az Új pénz egy új világnak című könyvben olvashatóak. Ha érdekelnek a kiegészítő pénzekkel kapcsolatos további érdekességek, akkor ingyenesen a teljes könyvet innen le tudod tölteni vagy megrendelheted a Libri weboldalán.