Földünk számtalan országában használnak kiegészítő pénzeket. Ezek sokkal ellenállóbbá teszik a gazdaságot, azáltal, hogy segítik az emberek és a vállalkozások egymás közötti csereügyleteinek elszámolását. Úgy gondoltuk, hogy tennünk kell azért, hogy többen megismerjék azokat az elveket és rendszereket, amik sok millió ember életét teszik kiszámíthatóbbá. Az alábbi ismertető az Új pénz egy új világnak című könyvben olvasható, amit ingyenesen le lehet tölteni innen vagy megrendelhető innen.

 

A jólét, hosszú távú gondolkodás és más, az érett középkorra jellemző tulajdonságok egy másik korszakban is fellelhetőek: az ókori, dinasztikus Egyiptom idején. A társadalom életét meghatározó egyik hasonló elem a kettős pénzrendszer. Az egyetlen jelentős különbség az, hogy Egyiptom aranykora sokkal tovább tartott az érett középkornál: az i.e. 2. évezredtől egészen i.e. 30-ig.

 

 

A középkori Európában nem vezettek rendszeres statisztikákat. A gazdasági helyzetre azonban következtetni lehet olyan közvetett tényezőkből is, mint a táplálkozás, a munkakörülmények, az oktatás és a régészeti leletek.

Táplálkozás. Egyiptomot már régóta az ókori világ kenyereskosarának tartják. Az Óbirodalomban nem kevesebb mint 15 szót használtak a kenyérre, ami a népesség jólétéről árulkodik. Az Újbirodalomban 40 különböző szó volt a kenyérre és péksüteményekre. Az egyik fennmaradt írásos emlékben egy írnok így neveli tanítványait: „ha valaki más is van a közelben, ne kezdjétek meg a kenyeret, amíg nem ajánlottátok fel neki a részeteket. Kenyér mindig lesz, az ember viszont halandó”. 

A kenyér, sajt, hagyma, dinnye, bab és zöldségek mellett bőségesen rendelkezésre állt hús és hal is. Diororus Siculus, a híres görög történész így ír: „A Nílusban mindenféle hal megtalálható, mégpedig hihetetlen számban. A folyó az ott élőket nemcsak friss hallal látja el folyamatosan, hanem még sózott hal céljára is marad elég”. 

Egyiptom gabona-terméshozama a legnagyobb volt az ókori világban, a kor átlagának akár tízszerese is lehetett. A különleges bőség további árulkodó jele az volt, hogy Egyiptom indította el az első történelmileg dokumentált élelmiszersegély-programot más népeknek. Az írásos emlékek szerint Egyiptom ingyen adott gabonát Athén lakóinak, amikor azokat éhínség sújtotta i.e. 445-ben. A bőséges ételkínálathoz hasonlóan gazdag italválaszték társult, az egyiptomiak pedig ezen a téren is kifinomult ízléssel rendelkeztek.

 

Italfogyasztás. A sört és a bort a társadalom minden rétege nagy mennyiségben fogyasztotta. A görög-egyiptomi Athenaues, az első borkritikusok egyike olyan kifinomultan jellemezte az egyiptomi borokat, akár egy mai borszakértő: A Mareotis-régió bora kiváló, fehér, kellemes ízű, illatos, könnyű, nem száll az ember fejébe és vizelethajtó hatású. A Teniotis-régió bora még jobb, kissé fakóbb; olajos, kellemes, aromás, kissé vérzéscsillapító hatású. Antylla provincia bora azonban a legjobb mind közül.

Egy, a Középbirodalomból származó bölcsességgyűjtemény írója azt tanácsolja a fiataloknak, hogy adjanak segítő kezet azoknak az öregeknek, akik túl sok sört ittak és tiszteljék őket úgy, ahogy saját apjukkal tennék.

Oktatás. Nem volt szokatlan a formális oktatás, különösen a Középbirodalomtól kezdve. Az uralkodói elit lakhelyén és a templomok környékén nappali iskolákat, vagyis „oktatóházakat” alapítottak. „Egyszerűen fogalmazva mindenki, aki számított a dinasztikus Egyiptom társadalmában, tudott írni és olvasni”.  A hieroglifás írást nem mindenki ismerte, mivel azt csak szent szövegekhez és emlékművek felirataihoz használták. Azonban fennmaradtak mosodai listák, valamint ruhakészítési tanácsok és egyéb háztartási ismeretek, amelyek arról árulkodtak, hogy az egyszerű szolgálók és a ház körüli munkát végzők is ismerték az elterjedt demotikus írást.

Egy tipikus munkanap. A munkanapok nyolcórásak voltak és az emberek számos szabadnappal rendelkeztek. A korabeli feljegyzések szerint a munkások 50 egymást követő napból csak 18-at dolgoztak.

Régészeti leletek. Az írásos feljegyzéseken kívül rengeteg régészeti bizonyíték áll rendelkezésre a kor magas életszínvonaláról. Mark Lehner, a Chicagói Egyetem és a Harvard Egyetem közös, a gízai-fennsíkkal foglalkozó régészeti projektjének vezető régésze szerint: A [Gíza] területén talált csontleletek arról tanúskodnak, hogy az egyiptomi munkások meglehetősen sok, jó minőségű marhahúst fogyasztottak. Korábbi ásatások feltárták, hogy sok kenyeret és halat is ettek, valamint jelentős mennyiségű sört fogyasztottak. Az emberi maradványok elemzése azt mutatja, hogy a munkásoknak orvosi ellátás is rendelkezésükre állt. Találtak begyógyult csonttörést, amputált végtagokat és még agysebészeti beavatkozások nyomait is. 

A pontosság kedvéért megjegyzendő, hogy bár a leletek nagy része az egyiptomi társadalom jólétét mutatja, a bizonyítékok nem teljes mértékben konzisztensek. Kivételt képeznek például a Tell el-Amarna területén talált csontvázak vizsgálatának eredményei.

 

 

Tell el-Amarna, a kivétel

Tell el-Amarna egy rövid ideig Egyiptom fővárosa volt, Ehnaton fáraó uralkodása alatt (i.e. 1379-1362). Az újabb ásatások a területen azt mutatják, hogy a gyermekek és tizenévesek 74 százaléka, a felnőtteknek pedig 44 százaléka vérszegény volt. A férfiak átlagos magassága 159 cm volt, a nőké pedig csupán 153 cm. Jerome Rose kutató, az Arkansas-i Egyetem antropológus professzora így ír: „A felnőttek magasságából jól lehet következtetni az általános életszínvonalra. Az általánosan alacsony testmagasság fehérjeszegény étrendre utal. Az emberek nem érték el potenciális magasságukat”. 

A Tell el-Amarna és az Egyiptomban talált többi régészeti lelet különbözőségére részben magyarázattal szolgál az időszak történelme. Ehnaton fáraó népszerűtlen volt, eretneknek tartották, és új – a sivatag közepén emelt – fővárosának életkörülményei nem tükrözték a Nílus vidékének vagy az évezred általános életminőségének színvonalát. Röviden, Tell-el-Amarna a szokatlan történelmi körülmények miatt képez kivételt Egyiptom általános jóléte alól.

 

 

Mi volt az ókori Egyiptom sikerének titka?

Bár Egyiptom termékeny, fekete földje valóban kivételes volt, a Nílus ezen ajándéka csak részben szolgál magyarázatul a társadalmi jólétre. Az olyan eszközök, mint az egész ókori világban irigyelt öntözőrendszerek szintén közrejátszottak a sikerben, csakúgy, mint az egyiptomi nép szorgalma és egyedi gazdasági kezdeményezései. Azonban ezek az elemek, bármilyen fontosak is, valószínűleg csak egy másik különlegesség, az egyiptomi pénzügyi rendszer folyományai voltak.

 

 

A fentiek az Új pénz egy új világnak című könyvben olvashatóak. Ha érdekelnek a kiegészítő pénzekkel kapcsolatos további érdekességek, akkor ingyenesen a teljes könyvet innen le tudod tölteni vagy megrendelheted a Libri weboldalán.